A múlt nyári-őszi-téli vizek nem hagyták, hogy elbízza magát az ember. A hajdanvolt erekben, fokokban megállott a víz. Kanyarogva rajzolta-színezte át a határt, olyanná, amilyen az évszázadokkal ezelőtt volt.
A szemünk előtt -szinte egy szempillantás alatt- játszódott le egy ökológiai reformáció (visszaalakulás). A Hattyas zsombékosában újra hattyúk keresnek fészkelő helyet maguknak. Mint évszázadokon át.
Villanásnyi időre helyre állt az ősi Rend, bizonyítva: jól megfér egymással hattyú és ember.
A hattyúk hava után bizakodó vagyok: talán eljön az ember hava is!
