Amikor van egy olyan érzésed, hogy a szituáció mintha már megtörtént volna egyszer veled. Ismerős a helyszín, a szereplők, a szituáció. Tudod, mi a történet eleje-közepe-vége. Hiszen valahol, valamikor (gondolatban? álmodban? olvasmány-élményedben?) már átélted egyszer. De mi van, ha tényleg megtörtént? Hogy fordult egyet az idő kereke. Tíz évet mész vissza az időben. Aztán megint. A helyszín ugyanaz, az arc, a szem, a kontaktus pedig kísértetiesen hasonló. Ahogy rád néz, keresi a tekinteted. Nem hittem volna, hogy megtörténik mégegyszer. Tudom, azok a történetek hogyan folytatódtak, és ismerem a mai epizódokat is. Az ember tehát az életvízbe ejtett kavics, a sorsa pedig az általa kiváltott koncentrikus körök.
Deja vu (dezsavü)
2009.06.28. 21:19 Pa Tay
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://eszel.blog.hu/api/trackback/id/tr386350299
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
