Kedves Ballagó Nyolcadikosok, Amikor a mai napra készültünk, sorba szedtük azokat az üzeneteket, amelyeket szeretnénk ballagó diákjaink szívébe rejteni. Üzeneteket dalban, versben, prózában. Abban a reménységben, hogy egy-egy életszakaszukban, vagy akárcsak pillanatban kibomlanak ezek a szeretettel csomagolt kis ajándékok. Kedves Búcsúzó Nyolcadikosok! Weöres Sándor írja: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra." A szivárvány színét az égre festheted,
Kedves Szülők, Kollégák, Vendégek!
A nyárelőn három ünnep fogja egymás kezét: május első vasárnapja - az Édesanyáké, az utolsó - a Gyermekeké, míg június első vasárnapja - a Pedagógusnap. A Család, a Gyermek, az Iskola. Így voltunk együtt nyolc évig, amíg az iskola reménységeiből: az elsősökből nyolcadikra az iskola büszkeségei lettek.
Úgy vagyunk ezzel mi is, mint a mesterlegények századokon át. Hosszú út és fáradságos munka után elkészültek a legszebb alkotással: a remekkel, amelyet aztán izgatottan, büszkén, boldogan adtak át a világnak. Azt a műremeket, amelyben egyesült az anyag tökéletessége és a mester szaktudása.
Így veszünk ma búcsút mi is nyolcadikosainktól, és adjuk át őket a világnak.
Tanuljatok, dolgozzatok, éljetek úgy, hogy ez a létra mindig fölfelé vigyen! Hogy a családotok, iskolátok, a szülőfalutok és hazátok mindig büszke lehessen rátok! Tapasztalatból mondom, ez nem mindig egyszerű. Ha segítség kell, forduljatok bátran szüleitekhez, vagy hozzánk is bizalommal - akár személyesen, akár az interneten keresztül.
Bár lehet, hogy mégsem annyira bonyolult. Hogy is volt a dalban?
A felhők bánatát messzi űzheted,
Nincs már semmi baj, ne bánts másokat!
Örülj, hogy élsz, hisz ember vagy!
Jó utat, Isten veletek!
Ma megint leolvadt a jéghegy egy darabja. Északi fény - törés.
