tegnap-ma-holnap

"A siker nem az, ha feltűnést keltesz akkor, amikor belépsz valahová, hanem az, ha majd emlékeznek rád, mikor már elmentél." Giorgio Armani

Kedves Ballagó Nyolcadikosok,
Kedves Szülők, Kollégák, Vendégek!

Amikor a mai napra készültünk, sorba szedtük azokat az üzeneteket, amelyeket szeretnénk ballagó diákjaink szívébe rejteni. Üzeneteket dalban, versben, prózában. Abban a reménységben, hogy egy-egy életszakaszukban, vagy akárcsak pillanatban kibomlanak ezek a szeretettel csomagolt kis ajándékok.
A nyárelőn három ünnep fogja egymás kezét: május első vasárnapja - az Édesanyáké, az utolsó - a Gyermekeké, míg június első vasárnapja - a Pedagógusnap. A Család, a Gyermek, az Iskola. Így voltunk együtt nyolc évig, amíg az iskola reménységeiből: az elsősökből nyolcadikra az iskola büszkeségei lettek.
Úgy vagyunk ezzel mi is, mint a mesterlegények századokon át. Hosszú út és fáradságos munka után elkészültek a legszebb alkotással: a remekkel, amelyet aztán izgatottan, büszkén, boldogan adtak át a világnak. Azt a műremeket, amelyben egyesült az anyag tökéletessége és a mester szaktudása.
Így veszünk ma búcsút mi is nyolcadikosainktól, és adjuk át őket a világnak.

Kedves Búcsúzó Nyolcadikosok!

Weöres Sándor írja: „Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra."
Tanuljatok, dolgozzatok, éljetek úgy, hogy ez a létra mindig fölfelé vigyen! Hogy a családotok, iskolátok, a szülőfalutok és hazátok mindig büszke lehessen rátok! Tapasztalatból mondom, ez nem mindig egyszerű. Ha segítség kell, forduljatok bátran szüleitekhez, vagy hozzánk is bizalommal - akár személyesen, akár az interneten keresztül.
Bár lehet, hogy mégsem annyira bonyolult. Hogy is volt a dalban?

A szivárvány színét az égre festheted,
A felhők bánatát messzi űzheted,
Nincs már semmi baj, ne bánts másokat!
Örülj, hogy élsz, hisz ember vagy!

Jó utat, Isten veletek!

Ma megint leolvadt a jéghegy egy darabja. Északi fény - törés.

Weöres Sándor: Ki minek gondol

Ki minek gondol, az vagyok annak...
Mért gondolsz különc rokontalannak?
Jelet látsz gyűlni a homlokomra:
te vagy magad ki e jelet vonja,
s vigyázz, hogy fénybe vagy árnyba játszik,
mert fénye-árnya terád sugárzik.
Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról:
rajtam látsz törvényt saját magadról.
Okosnak nézel? hát bízd magad rám.
Bolondnak nézel? csörög a sapkám.
Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz;
ha oroszlánnak, nem menekülhetsz.
Szemem tavában magadat látod:
mint tükröd, vagyok leghűbb barátod.

Ehhez még:

NÉRI SZENT FÜLÖP

*Firenze, 1515. július 21. +Róma, 1595. május 26.

Nemsokára "game over". A "good by" ámítás csak, hogy könnyebben menjen. Aztán éles kanyarokkal válik ketté az út, hogy aztán soha többé ne egyesüljön. A párhuzamosság illúzió csupán, optikai csalódás.
Aztán ismét holnap. Után.
Fülöp atya (akkor még nem szent) azt mondja a filmben: "Legyetek jók. Ha tudtok." De ha nem, akkor nincs mit tenni...!

A baj az, hogy mindenhova új jelszót meg ilyesmit kellene kiagyalni. Az agyalással nincs is gond, csak a megjegyzéssel.

Hálás olvasóm vagyok.

Kezdettől tanár akartam lenni (bár most -a delelőn túl- inkább korkedvezményes nyugdíjas fegyőr szeretnék). A tanár fordított Szent Ferenc: ő ért a madak nyelvén, de a kérdés az, hogy a madarak éretik-e az ő beszédét? Mindig van kiválasztott. Aki nem csak bele néz a szemedbe, hanem a kontaktusban fel is elemeli a fejét. Hogy aztán létre jöjjön az a kapocs, amelyben mindketten tudjátok, hogy alapvetően csak "neki prédikálsz". És az arca, a szeme mindörökre bele ég az emlékezetedbe, és nem jár úgy, mint a homokvár, amelyből néhány hullám után csak alaktalan sártömeg marad. Ezek az arcok az útjelzők múlt és jelen között, a bizonyítékok, hogy itt jártál. Nem hittem volna, hogy ennyi év után még megesik velem... Boldog Pedagógus Napot!

Azaz Nyitány. Vagy magyarázat. Esetleg indoklás: miért nyitok blogot. Mi az, amit az életem és munkám során nem mondtam még ki magamból. Lehet, hogy szómenésem van? Vagy grafomán vagyok? Majd kiderül. Szegény jó Mikes Kelemen! Hogy dörzsölné a kezeit, ha most élne! Nem kellene körmönfontan Édes Néném-eznie. Egyszerűen csak annyit pötyögne be: Édes Blogom! A mi Nagyságos Fejedelmünk ma ...
Költ Rodostóban...